Pótlék

Amiken mostanában gondolkodom:
Csak pótlék vagyok másoknak?
Szeret egyátalán valaki szerelemből engem?
Miért nem beszélnek velem?
Miért van az,hogy ha én nem írok akor ők se?

Kifejtve: mostanában egyre inkább azt érzem,hogy előszeretettel kihasználnak,addig még nem találnak egy jobbat. Legyen ez barátság vagy épp egy alakuló kapcsolat.De egyre inkább azt érzem hogy már csak azért beszélnek velem az emberek 1-2 napig hogy utánna elfelejtsenek addig még össze nem vesznek valakivel.
(Igen,tudom magamról,hogy depressziós amit írok és ahogy viselkedem) Az ismerőseim/barátaim többsége meg annyit se képes,hogy megkérdezze élek-e még.Szóval elhatároztam magam,lépni fogok és ez miben fog megnyílvánulni?
Abban hogy ha valami bajom/fájdalmam van akkor inkább ide írom,mint hogy olyan emberekkel osszam meg akiknek nem is vagyok fontos. Az meg hogy a fiúk csak játéknak tartanak?
Lehet,pedig nem vagyok egy porcelán baba,amit éveken át a vitrinben őriztek.Mindig el engedtek otthonról,sose csináltam túl rossz dolgot,amiért büntetés járt volna.De úgy látszik annyi ember kívánta nekem az elmúlt években a rosszat,hogy most szép lassan beteljesedik a fiúk terében.Mikor már úgy érzem hogy alakulna valami hirtelen ők annyit mondanak,hogy inkább maradjunk csak barátok.Hiába érzik jól magukat mellettem mégsem úgy tekintenek rám mint egy leendő barátnőre.
Jó tudom nem vagyok tökéletes,de kikérem magamnak hogy nem egy kurva vagyok akivel bármit meglehet tenni,akár csak érzelmileg is.
Szerintem mindent leírtam amit szerettem volna.

Köszi ha elolvastad
By.WF